 |
|
 |
 |
|
Iratkozzon fel heti hírlevelünkre! |
 |
| Még mindig nem ért véget a Ságvári-ügy |
|
|
|
| 2008. augusztus 01. | |
|
Magyar Nemzet, 2008. július 28 Kulcsár Anna Az ártatlanul kivégzett Kristóf László csendőr törzsőrmester rokonai kártérítést követelnek a halálos ítéletet hozó bíróságtól Kártérítést kér a Ságvári-ügy egyik ártatlanul kivégzett vádlottjának özvegye és testvére. Az idős családtagok az 1959-es halálos ítélet meghozatalában részt vevő Fővárosi Bíróságot és a Legfelsőbb Bíróságot (LB) perelték be. Az LB felülvizsgálati tanácsa ugyanis 2006 márciusában felmentette a kivégzett Kristóf László csendőrt, megállapítva, hogy a törzsőrmestert koncepciós perben törvénysértően vonták felelősségre. A Fejér Megyei Bíróság az ítélkezési szünet után kezdi meg a nem mindennapi ügy tárgyalását. Zétényi Zsolt, a felperesek jogi képviselője lapunknak elmondta: azt kérik, hogy a polgári tanács mindenekelőtt a Fővárosi Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság kártérítési felelősségéről foglaljon állást. Ezután döntsön a vagyoni és a nem vagyoni kártérítés összegéről. Kristóf László egykori csendőr törzsőrmester 89 éves özvegye egyelőre 120 ezer, az őrmester 87 éves nővére pedig 80 ezer forint kártérítést követel. Igénylik az összegek 1960-tól esedékes kamatait is. A kártérítés jogi alapja az, hogy a Fővárosi Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság koncepciós perben 1959. szeptember 12-én, illetve november 25-én jogsértően hozta meg a halálos ítéletet Kristóf László ellen. Ezt - Kristóf nővérének felülvizsgálati kérelme nyomán - 2006. március 6-án az LB büntetőtanácsa megállapította. A felmentő ítélet szerint Kristóf László nem valósította meg az emberek törvénytelen kivégzésével elkövetett háborús büntettet. Megalapozatlan volt az a vád is, amely szerint a csendőr törvénytelen kínzásokban vett volna részt. Kristóf feladata ugyanis hajdan az volt, hogy beépüljön az illegális mozgalmakba és leleplezze az akkori jogsértő cselekményeket. A csendőr törzsőrmester elítélésével és kivégzésével a keresetlevél szerint a bíróságok megsértették Kristóf jogát az élethez, az emberi méltósághoz, a becsülethez és a jó hírnévhez. Kristóf László jogainak megsértése miatt sérült özvegyének és testvérének az emberi méltósághoz, a becsülethez és a jó hírnévhez fűződő személyiségi joga is. A családtagok számos hátrányt szenvedtek el amiatt, mert egy kivégzett háborús bűnös hozzátartozóiként tartotta őket számon szűkebb és tágabb környezetük. Kristóf Lászlót 1959-ben, az 1956-os megtorlás részeként 12 másik csendőr- és rendőrnyomozóval együtt ítélte el a bíróság. Úgynevezett ellenforradalmi vétkük nem volt, hanem a régi hatalmi struktúrában elfoglalt helyük miatt vonták őket felelősségre. Kristófra és egyik társára, Palotás Ferencre Ságvári Endre megölése miatt rótták ki a halálos ítéletet. Az ismert esemény, Ságvári és a nyomozók tűzharca 1944. július 27-én zajlott le. A hét éve illegalitásban élő kommunista vezető ezen a napon a Nagy-cukrászdában, a jelenlegi Szép Ilona presszóban találkozott egyik elvtársával. Kristóf László csendőr törzsőrmester, Palotás Ferenc csendőrnyomozó, Cselényi Antal rendőrdetektív és Pétervári János rendőr őrmester azt kapta feladatul, hogy vegye őrizetbe a körözött Ságvárit. Az LB 2006-os ítéletet szerint az akció mindaddig szabályszerűen zajlott, míg Ságvári a táskájából elő nem rántotta fegyverét. Az illegális pártmunkás lövöldözni kezdett, s három hatósági embert megsebesített. Kristófot comblövés érte, az őrmester ezzel ártalmatlanná vált. A menekülő Ságvárira Cselényi Antal az épületen kívül adta le a halálos lövést. Cselényi külföldre menekült és nem is jött haza. A tűzharcban - Ságvárihoz hasonlóan a kórházba szállítás után - életét vesztette Pétervári János rendőr őrmester gépkocsivezető is. Az LB felülvizsgálati tanácsának két évvel ezelőtt kihirdetett felmentő ítélete szerint Kristóf nem vett részt Ságvári halálának előidézésében, a lövést leadó Cselényi Antal is a korabeli jogszabályok szerint járt el. A négy hatósági személynek ugyanis az állami és a társadalmi rend védelméről szóló 1921. évi III. törvénycikk megsértése miatt kellett volna őrizetbe vennie Ságvárit. Ez a jogszabály - mint az ítélet rámutatott - a szélsőjobb és a szélsőbaloldali mozgalmak képviselőit egyaránt üldözte. A nyomozók fegyverhasználata az ítélet szerint jogos volt. A hatósági személyek ugyanis a magyar királyi csendőrség és rendőrség szervezeti és szolgálati utasítása alapján kötelesek voltak tűzet nyitni, ha az intézkedést másként nem hajthatták végre, vagy az intézkedők élete és testi épsége veszélybe került. A jelenlegi rendőrségi törvény is így rendelkezik. A felülvizsgálatot elvégző büntetőtanács úgy találta, nem helytálló az 1959-es halálos ítéleteknek az a kitétele, hogy Ságvári, mint ellenálló annak idején jogos védelmi helyzetben volt, a csendőrségnek pedig nem lett volna joga visszalőni. Ennek az ellenkezője igaz: a nyomozók jogszerűen jártak el a körözött személlyel szemben. Kultusz és koncepció A Ságvári-ügy a 2006. évi felmentő ítélet után viták középpontjába került. Azt követően, hogy Hiller István, az MSZP korábbi elnöke egy koszorúzás alkalmával kijelentette: büszkén vállalja a közösséget Ságvárival, a kommunista vezető kultusza újraéledt. A múlt héten, az 1944. július 27- ei tűzharcra emlékezve fiatal baloldaliak tettek hitet Ságvári mellett. A történész Ungváry Krisztián az Élet és Irodalom 2005. augusztus 5-i számában ugyanakkor a következőket írta: �Ságvári személye elválaszthatatlan azoktól a gyilkosságoktól, amelyeket nevében és nevével követtek el. Halála 1945 után azonnal politikummá és több perben justizmord forrásává vált. Az illegális kommunista párt túlélői érthető módon szerették volna felelősségre vonni azokat a rendőröket és csendőröket, akik 1945 előtt kihallgatásaikon és kínzásaikban részt vettek. Sokan részben ezért léptek be a politikai rendőrség, a későbbi ÁVH soraiba. Itt kezdettől fogva ugyanazokat a módszereket használták, mint az őket korábban kihallgatók. Lényeges különbség volt azonban, hogy a Horthy-rendszer rendvédelmének nem volt szüksége prekoncepció gyártására ahhoz, hogy a kommunistákat üldözze, míg a kommunisták számára a folyamatos koncepciógyártás határozta meg a felelősségre vonást, amelynek során ugyanazt a büntetést kapta bűnös és ártatlan.” |
| < Előző | Következő > |
|---|