Kedves Barátom!

Azért szólítalak meg, mert mostani alaptörvényünk szerint az országgyűlést egyszerre illeti meg a törvényhozás és alkotmányozás joga, s így az alkotmányozó hatalom részese vagy. Amint tudod Magyarország időben különböző születésű törvények és szokások által meghatározott történeti alkotmánnyal bíró ország volt 1944-évi idegen nagyhatalmi megszállásáig. Ezen alkotmányát független, alkotmányozó hatalom soha nem helyezte hatályon kívül. Jelenkori „alkotmány”-nak nevezett alaptörvénye saját megállapítása szerint ideiglenes, továbbá nem szuverén, azaz nem legitim, alkotmányosan nem hiteles országgyűléstől származik sem 1949-évi papirosalkotmány formájában, sem 1989-évi – tartalmilag, elemi szinten jogállaminak  tekinthető – szöveggel megállapított, sokszor módosított változtában. Mindkét szöveg nagyhatalmi megszállás idején született, s egyiket sem, módosításaikat sem erősítette meg népszavazás. Ezek alkotmánynak nem tekinthetők.

Ezért minden olyan jövendő országgyűlési döntés, amely alkotmányozás tárgyában keletkezik, a dolgok leírt természete szerint, szükségképpen kétféle lehet:
a történeti alkotmány évezredes folyamatába a kor követelményei szerint illeszkedő, vagy
a történeti alkotmányt és az alkotmányos folyamatosságot elutasító. Az utóbbi körbe tartozik bármely „új alkotmány” vagy alkotmánymódosítás. Harmadik út nincsen.
A történeti alkotmány és alkotmányosság értékeiről, korszerűségéről Nagy Britannia Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok által életben tartott intézményeiről megfelelő helyen bőséges ismeret áll rendelkezésre. Németország alaptörvénye sem visel alkotmány megnevezést, míg Ausztria alkotmányát alkotmánytörvényeknek nevezett törvények, valójában alaptörvények sora alkotja.  Magyarország történeti alkotmánya több, mint harminchárom  nemzedék történeti- jogi- politikai tapasztalatát hordozza, folytatása megbecsülhetetlen hitelességet és szellemi erőt adhat az erről döntő alkotmányozó hatalomnak és a jelen magyar nemzedéknek. Kifejezi a nemzeti és állami függetlenséget, az önkényuralmi hatalomgyakorlás tilalmát, a népfelséget, a személy szabadságát és sérthetetlenségét, a jogegyenlőséget, az önkormányzatiság elvét, a jogállam és a joguralom elveivel egyenrangú Szent korona tanát.
A folytatás annak alkotmányerejű törvényben való rögzítését jelenti, hogy a magyar állam és alkotmányerejű törvényei a történetileg létezett magyarországi alkotmányos államrendszerekkel folyamatosak. Minden más döntés a történeti folyamat megszakítását, egy törékeny, állandó javítást igénylő, tekintély nélküli, mert egy adott időszak változó politikai erőviszonyait kifejező gyenge államot jelent.
Mindezekre tekintettel rögzítenünk kell, hogy Magyarország alkotmánya (alkotmányerejű, azaz alaptörvényei) három forrásból táplálkoznak:
1. Az 1944-ig hatályban volt történeti alkotmány elveiből és elvi jellegű törvényeiből.
2. A jelenkor alkotmányos alapelveit, az alkotmányos folyamatosságot, az állam és társadalom alapintézményeit és az alapvető jogokat és szabadságokat, kötelezettségeket rögzítő alaptörvényből.
3. Az alapvető intézményeket és jogterületeket részletesebben szabályozó sarkalatos törvényekből.
Mindezek alkotják de lege lata és de lege ferenda ( a meghozott és meghozandó törvények szerint) Magyarország alkotmányát.

Mindenekelőtt egy korszerű alaptörvényre (nem alkotmányra) van szükség, olyanra, amely az alkotmányos folyamatosságot kimondja, az alapvető intézményeket, jogokat, kötelezettségeket és szabadságokat rögzíti, az alkotmányozás további menetét meghatározza, s a jelenleg hatályos alaptörvényt hatályon kívül helyezve megnyitja a valódi alkotmányosság régi-új útját.
Legyünk hűek éltető alkotmányos hagyományunkhoz, nemzeti létünk részét jelentő történelmünkhöz, megtartó és megerősítő szellemi-erkölcsi- alkotmányos örökségéhez!
Mérhetetlen a jelen döntéshozóinak felelőssége, mert megismételhetetlen lehetőséggel élhetnek. A történelem Ura adjon ehhez erőt és bölcsességet a jelen nemzedékeinek!

Dixi et salvavi animam meam, szóltam és megmentettem lelkemet, mondották a régiek. Én is ezt tettem, reménységgel, aggodalommal, jóakarattal.

Zétényi Zsolt

Budapest, 2010, Húsvét.