Forrás: www.magyarhirlap.hu

Szerző: Zlinszky János, Zétényi Zsolt

Sólyom László köztársasági elnök ötéves működéséről április 30-án összeállítást közöltünk, amelyben szakértőként Zétényi Zsolt, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnöke és Zlinszky János volt alkotmánybíró nyilatkozott. Kettejük véleménykülönbsége okán Zlinszky János eljuttatta szerkesztőségünkbe észrevételét, amelyre Zétényi Zsolt reagál.

Észrevétel Zétényi Zsolt véleményére

Számos vonalon kell átállítani a közügyek folyását az új kormánynak, az új törvényhozó testületnek, mert felhalmozódtak a mulasztások, hiá­nyok, szőnyeg alá söpört gondok. Ilyen helyzetben öröm, ha van olyan szilárd pont is, amellyel kapcsolatban nem sürgős a változtatás, vagy akár együttműködés is remélhető a megújhodás nem könnyű munkájában. Ilyen, nem feltétlen módosítandó eleme politikai valóságunknak, amint a kijelölt miniszterelnök is utalt rá, az alkotmány, és ilyen személyiség, akitől értékes együttműködés várható, a köztársasági elnök. Tanúságot tett erről az elmúlt öt évben.

Zétényi Zsolt, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnöke nyilván egyik állításommal sem ért egyet. Elmondta, leírta ezt az alkotmányról is már sokszor, és most elmondta az államelnökről is a Magyar Hírlap közölte hozzászólásában (április 30.). Szólás-, vélemény- és sajtószabadság van, teheti. Ám aki hirdeti, hogy „jogvédő”, attól elvárható, hogy ragaszkodjék az igazsághoz. A jog ugyanis, már a rómaiak is tudták, az igazságban gyökerezik, abból nő ki. Zétényi Zsolt nem ragaszkodik válaszában az igazsághoz, hanem csúsztat – hogy elferdített tényállításaival alátámassza véleményét. Mivel pedig véleménye nyom a latba, indokolt helyesbíteni ott, ahol eltér igazsága a valóságtól.

Az első ilyen csúsztatása az úgynevezett Zétényi–Takács-féle törvényjavaslattal kapcsolatos alkotmánybírósági döntésre vonatkozik: „S. L. meghatározó szerepet vitt az önkényuralmi rendszer által nem üldözött súlyos bűncselekmények vonatkozásában annak kimondásában, hogy ezek büntetésére törekvés semmilyen jogi formában nem ismerhető el alkotmányosnak.” (Helyesen: „Mint az Alkotmánybíróság elnöke meghatározó szerepet vitt az önkényuralmi rendszer által nem üldözött súlyos bűncselekmények üldözhetőségéről szóló törvény megsemmisítésében, s annak kimondásában, hogy ilyen törekvést semmilyen jogi formában nem ismernek el alkotmányosnak” – a szerk.)

Nos, az Alkotmánybíróság azt mondta ki, hogy törvény visszaható hatállyal nem módosíthat büntető jogszabályt, és nem a törvényhozás, hanem a bíróság hatalmi jogosítványa a múltra vonatkozón bűncselekmény megállapítása. Éppen az Alkotmánybíróság mondta ki saját kezdeményezéssel, hogy a népellenes és emberiségellenes bűncselekmények üldözhetősége nem évül el, minthogy ebben a bírói gyakorlat ingadozott.

Második csúsztatása, hogy az Alkotmánybíróság akadályozta a reprivatizációt, tulajdon visszajuttatását azoknak, akiktől igazságtalanul elvonták. Ezzel szemben az Alkotmánybíróság azt mondta ki, hogy ha van ilyen törvényhozói szándék, úgy az nem különböztethet tulajdoni tárgyak vagy tulajdonosi csoportok között, hanem egyenlő elbánásban kell a sértetteket részesíteni, függetlenül attól, hogy mit és kitől vettek el igazságtalanul. Az Alkotmánybíróság állapította meg, hogy a múltban jogellenesen elvont tulajdon bírói úton visszakövetelhető – ettől a Legfelsőbb Bíróság zárkózott el.

Elnökünknek a nemzet egységének megjelenítésében nem volt könnyű dolga, az elmúlt két periódus kormányzati hibái miatt. Számos esetben emelt szót az erkölcsi alapok érdekében, élt törvény-észrevételezési, kifogásolási jogával. A határon túli magyar közösségek vonatkozásában aktív kapcsolatokat épített, a fenntartható fejlődés vonalán jelentős nemzetközi sikereket ért el, a hazai természeti értékek és vidéki közösségek vonatkozásában, a polgári együttműködés buzdításában sokat és következetesen fáradozott, ha nem is kapott mindig médianyilvánosságot. „A bukott rendszerváltozás tehetetlen képviselőjének nevezni” mindennek tükrében se nem jogos, se nem igazságos.

Zlinszky János



Tisztelt Professzor Úr!

Sorsom úgy alakult, hogy jellem­zően az igazság kimondásának szándéka és mások méltóságának tisztelete irányított. Ezért sajnálom, hogy ön az ellenkezőjét ismeri fel az újság kérésére adott nyilatkozatomban, amelyet egészében fenntartok. Előrebocsátom, hogy az ön nyilatkozatának a köztársasági elnököt illető jelentős részét elfogadom. Én miért nem szólhatok az érem másik oldaláról? Nézzük a „csúsztatási” vádra adott válaszaimat sorban:

1. Magyarország az egyetlen állam, amelyben alkotmányos alapon nem üldözik a kommunista önkényuralom súlyos bűnöseit, s ezen döntés téves mivoltán a jogi indokolás nem változtat, mert az a rendszerváltás filozófiájáról szóló burkolt politikai döntés volt. Ennek az ellenkezőjét ugyanúgy meghozhatták volna, s mit tesz Isten: Csehországban, Németországban és Lengyelországban meg is hozták, de sehol olyant, mint nálunk. Felelősségre vonást helyeslő jogi véleményt adott hazánk helyzetére Lord Kirkhill, az Európa Tanács emberi jogi bizottságának akkori elnöke, Jescheck professzor, a „büntetőjog pápája” stb. Az előbbi országok példája mutatja: van összefüggés a felelősségre vonás és az általános politikai-erkölcsi megújulás között. Talán nem kellett volna két évtizedet várni egy valódi változásra.

Amit az AB hároméves késéssel megtett, az a nemzetközi jog feltétlenül érvényesülő szabályainak elismerése volt azért, hogy kijussunk az igazságszolgáltatási csődből, s így hoztak néhány 1956-os sortűzperben enyhe ítéletet, a pártállami bűnök négy évtizedes tömegét érintetlenül hagyva.

2. Az AB „a hajdan jogszerű államosítások és egyéb tulajdonelvonások hatályát fenntartotta, a jogszerűen államosított tulajdont »jogilag hibátlannak« minősítette. (27/1991. (V. 20.) AB hat.) Felfogása szerint az alkotmány nem követelte meg sem a tulajdon visszaadását, sem a teljes kártalanítást.” Sári–Somody: Alapjogok (Alkotmánytan II.) Bp. 2008. 231. o. Ezt tanítják a magyar egyetemeken.

3. „Az Alkotmánybíróság állapította meg, hogy a múltban jogellenesen elvont tulajdon bírói úton visszakövetelhető” formulában a pártállami szabályok megsértése volt jogellenesként értendő. (Például: hétszobásnál kisebb ház államosítása.) A saját szabályok bizonyítható megsértése a tulajdonfosztások körében azonban nem volt gyakori. Az önkényuralmi jogrend szabályainak megtartásával elvett házingatlanokat, az elvett házvagyon 99,99 százalékát nem lehet ma sem visszakövetelni.

4. Az államfő „tehetetlen” mivoltán közjogi és politikai korlátokat, nem személyes tulajdonságokat értek. AB-elnöki státusában a miniszterelnökét meghaladó, csaknem törvényhozó, jogrendszerépítő, (láthatatlan) alkotmányozó hatalma volt. Ekkora kell legyen a felelőssége is. Ő írta le: „A mindig részleges és szubjektív igazságosságnál a tárgyi és formális elvekre támaszkodó jogbiztonság előbbre való.” (11/1992. (III. 5.) AB) A rendszerváltozás rendszerét sokak, tudós emberek véleménye szerint is meg kell haladni, mert súlyos romlásba vitte az országot. Ezt személyi változásokkal is ki kell fejezni…

Biztos ön abban, hogy az igazságosság és a történeti alkotmány, a Szent Korona nem hordoz értéket számunkra? S ha igen, ezt Sólyom László képviselni fogja?

Teljes tisztelettel:

Zétényi Zsolt